Vizsgázok! Na, de hogy?

Az igazat megvallva még nincs annyi tapasztalatom vizsga terén, mint a már ebbe beleszokott egyetemistáknak, azonban pár élményről, és észrevételről szeretnék nektek beszámolni, és megosztani veletek a tapasztalataimat.

Először is tudni illik, hogy szerintem én vagyok a legszörnyűbb és legidegesítőbb vizsgázó típus, aki csak létezik. Kisebb korom óta ez az egyik fő félelmem. Az, hogy vadidegeneknek feleljek meg, és biztosan megugorjam a lécet, és megfeleljek közben magamnak is, görcsbe rántja a gyomrom. Mai napig felnézek azokra az emberekre,és csodálom (habár nem is értem) őket, amiért nem éreznek a természetes, kis adrenalinlöketen kívül semmit. Nem blokkol le az agyuk, felejtik el, hogy fiúk-e vagy lányok.

Csak hogy tiszta legyen a kép mindenkinek, nyelvvizsgázni voltam a közelmúltban. Először az írásbelire került sor, majd a szóbeli várt rám árgus szemekkel.Ez azért is izgalmas, mert az egészben a nehezítés az angol, és hogyha magyarul is alig bírok kinyögni valamit mi lesz majd egy idegen nyelven. Régebben saját tapasztalatom szerint volt, amikor angolul könnyebben tudtam volna valamit körbeírni, vagy egy-egy kifejezést mondani, azonban furcsa módon,ahogy közeledett a vizsga időpontja, úgy éreztem azt minden szóbeli felkészülésnél, hogy kezd lezsibbadni az agyam, és hogy semmi nem jut eszembe. Sajnos ennek mind pont fordítva kellett volna történnie, de hát persze, miért is.

Izgatottan, de félve vártam az időpontját az írásbelinek. Igazat megvallva, nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy melyiktől félek jobban, a szóbelitől, vagy az írásbelitől. Mindkettőnek meg voltak a maga okai. Írásbelin az idő volt a fő kérdéses dolog, és a magnó hallgatás. Sosem volt rá lehetőségem, hogy gyakoroljam rendszeresen a magnó hallgatást, így az mindig is a fő mumusomnak számított. Szóbelin persze meg már a leírt okok voltak az ijesztőek, és hogy mi van, ha nem értem, amit a vizsgáztató kérdez? “Biztos megbukok”.. Gondoltam már napokkal az egész előtt. Sajnos ez a magyar pesszimizmus néha belőlem is előjön.

Így, amikor eljött az a rettegett időpont, annyira izgultam, hogy a számat egy afrikai sivataghoz tudnám hasonlítani, ami nedvességet már évek óta nem látott. Csak arra  tudtam gondolni, hogy mikor lesz már vége ennek a szörnyűségnek, ennek a hosszú ideig húzó stressznek. Nagyon megnehezíti az életem ez az állandó idegeskedés, ezért is gondolok keserű szájízzel az egyetemre, a velem egykorúakkal ellentétben.

687474703a2f2f646174612e77686963646e2e636f6d2f696d616765732f353835313036352f74756d626c725f6c6432716e6d326a6f64317165303461366f315f3530305f6c617267652e6a7067

Azonban kaptam tippeket. Rengeteg hasznos információt, és tanácsot, amik nekem nagyon sokat segítettek, így utólag visszagondolva. Persze sokra már maga a vizsga előtt rájöttem, és kiköveztettem, hogy mi lesz a legjobb, hogyan mit csináljak, de ehhez persze mások is kellettek.

Ami számomra a legfontosabb “mantra”, amit magamban hajtogattam, az az, hogy birtokában állok minden tudásnak, ami kell, és meg tudom csinálni. Szerintem ez a legfontosabb tisztázandó dolog. Magabiztosan kell hozzáállni a dolgokhoz. Ha már másoknak sikerült, nekem/neked miért ne sikerülne? Sosem szabad túl komolyan venni a dolgokat, még a komolyabb vizsgákhoz is úgy kell hozzáállni (persze a megfelelő felkészülés után, mert mindennek az az alapja!) élesben, hogy csak nyugalom. A vizsgáztató legtöbb esetben nem ismer, csak egy újabb, a névsoron a következő személynek számít az ember, ami talán lealacsonyítónak hangozhat elsőre, mégis azonban azért jó, mert nem tud a múlt miatt ítélkezni. Nem tudja, hogy milyen vagy, miket szeretsz, vagy utálsz, mindenféle dolgokat. Ő csak végzi a dolgát, és az egyetlen dolog, amit megítélhet, az a tudásszinted (amit persze megfelelően kell felfejleszteni az adott vizsga sikeréhez, hogy hangsúlyozzam), és az első benyomásod. Hogy mi is az pontosan? Az a kép, amit te először mutatsz a külvilágnak. Ezért is fontos, hogy magabiztosan add elő magad. Még ha nem is vagy annyira az, mint én. Introvertált emberként ezek, az élet apró kihívásai is mind-mind nagy akadályként tűnhetnek fel, de muszáj leküzdeni őket sokszor a siker érdekében. A magabiztosság pedig pont ennek az ellentétét sugallja. Azt mutatja, hogy felkészültünk, tudunk mindent, (még akkor is, ha ez nem így van.) Emellett pedig mind a kinézet, – (ami persze  legtöbbször rajtunk múlik hogy a saját ízlésünk szerint öltözködjünk, ne másoknak akarjunk megfelelni, mert ez az egy egészséges önbizalom adagot, de vannak azok az alkalmak, mint például egy vizsga),- is fontos, mit mondanak mások, vagy mik a szabályok, mert ilyen helyzetben talán többet is elárulhat rólunk, mint gondolnánk. Az egyszerűen elegáns (de nem kihívóan) elegáns szettekkel soha nem lőhet mellé az ember.

Ennyi lett volna ez a kis szösszenet az én saját tapasztalataimról, tippjeimről. Tudom, ez még nagyon kevés, és sajnálom, igyekszem minél többet jelentkezni, de ez sajnos a jelenlegi helyzetben, és az igazat bevallva a rendszeres ihlet hiány miatt nehezen kivitelezhető, de dolgozom rajta! Ha bármilyen kérdésed van, nyugodtan írj kommentben, e-mailben, mindenre szívesen válaszolok.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s